'Kinek mondjunk és mit?'

Nehéz, dolog eldönteni, hogy mit mondjunk és kinek. Mert amíg az egyik ember a szavaink hatására csak mosolyog, addig a másik lehet, hogy a világból is kirohan. 
Nehéz úgy megfogalmazni és kimondani a dolgokat úgy, hogy szavaink a kívánt hatást érjék el. Sokszor nem gondolkodunk, azt mondjuk ki ami az elsőkét jut az eszünkbe. 
Néha hosszas töprengés után is a hallgatás a legjobb válasz.

'Szürke és jelentéktelen.'

Ha valaki megteszik, vagy ha valakibe beleszeretsz, azt a valakit másnak látod, mint a többi embert, az ő mosolya a legszebb számodra, bárhol vagy, lehet ez egy csendes kihalt útszakasz, vagy egy koncert te ugyanolyan gyorsan kiszúrod, hogy ott van-e. Mikor már annyira nem is tetszik, vagy a szerelmed elhalóban van, ez a személy aki eddig más volt mint a többi ugyanolyanná válik mint a többi ember, szürkévé, jelentéktelenné.

'Falevél- Leaf.'

Néha sokkal többet érhetünk el ha csendben maradunk. Végighallgatjuk a másik mondandóját megfordulunk és elmegyünk. Jobb hagyni, hogy a gondolataid kicsússzanak az elmédből és végül az egész problémát elengedni. Úgy mintha egy falevél lenne, amit egyik pillanatban a szél a kezedbe fújt és dönthetsz arról, hogy megtartod vagy elengeded. Megfogod, átgondolod, hogy  érdemes-e megtartani, majd döntesz. Ha szép és te örömödet leled benne, megtarthatod, de ha már nem látod benne se a szépet se a jót, elengedheted, hagyj menjen tovább.

Sometimes we can accomplish more if we remain silent. Hears the other says, turn around  and go.  Better to let your thoughts and eventually falling out of your mind to let go of the whole problem. It would be like a leaf, which at one moment the wind blowing in your hands and you can decide whether to keep it or let it go. Hold it, think about it, whether it is worth to keep, and then decide. If you're nice and soul joy in it, you can keep it, but if you can not see the beauty in it not even the good that you can let go, let me go on.

Legyen mosolygós napod!-To your day smiling! 

'Az A mosoly.'

Tudod, hogy ott van. Tudod, hogy észrevett. Azt is tudod, hogy nem nézhetsz a szemében, mert abban a pillanatban mikor a szemébe néznél elvesznél benne, a pillangók a gyomrodban ki akarnának szabadulni, a lábad remegne és te meg se tudnál mozdulni. Mégsem bírod ki. Ránézel és ő rád, és már sodródsz is tovább a tömeggel. Mindezek után megjelenik az arcodon egy mosoly az a mosoly amit csak ő válthat ki belőled. Tudod, hogy sosem lesztek együtt, de abban a pillanatban ez nem érdekel, elszöknél vele a világ végére is. Ez mind benne van a mosolyodban.

'Eljött a pillanat:'

És eljött a pillanat, amikor minden ételt sokkal finomabbnak érzel, minden hangot jobban hallasz, minden színt jobban látsz, minden emberben látod a jót, eljött a pillanat mikor az arcodról levakarhatatlan a mosoly. Eljött a pillanat amikor számodra csak ő létezik, amikor csak róla szólnak a szerelmes versek, amikor csak rá tudsz gondolni. És biztos vagy benne, hogy ő is így érezz. Ebben a pillanatban biztosan boldog vagy. 

'Szerelem!!!'

A szerelem előbb vagy utóbb megtalál minket, mindenkit. Olyan, mintha az élet erdejében ő lenne az árnyék amitől mindig megijedünk
olyan mintha futna utánunk, el akarna érni, de mi meggátoljuk ebben, gyorsan irányt változtatunk és elmenekülünk.
Olykor utolér és pillangókat varázsol a gyomrunkba, a lényünket megtölti érzelemmel, és kitart mellettünk a végső remény elvesztéséig.
Olykor megelégeli a hiába való futkosást utánunk, és egy 'később még visszatérek.' mondattal otthagy és valaki más után kezd el futni.
Olykor elege lesz és begyorsít, felborít, és az életed megváltozik mert a szerelem fellökött.
Olykor csak csendesen, hogy senki se tudja meg, elmegy melletted, és épp csak egy pillanatot add neked, és továbbáll.

'Félelem.'

Csak azoktól a dolgoktól félünk igazán, amiket még nem éltünk át. Ilyen a sötétség, az első szerelem, az első csók, az első csalódás, a magány, és valójában a holnap is elég bizonytalan. 

Ahogy halad az élet előre sok mindent és sok mindenkit megismerünk, később már tudni fogjuk, hogy hova kell lépni ha sötét van. Könnyen esünk szerelembe, és már nem félünk a csóktól sem. Csendesen és magabiztosan tűrjük a magányt, nem pedig hisztizve és toporzékolva. A holnap meg úgy is azt hozz magával amire úgysem számítasz, ez ellen nincs mit tenni. 

'Barát.'

A barátoknál nincs fontosabb. Senki egy pasi vagy csaj sem ér annyit, hogy kihagyd bármelyik barátod vagy barátnőd életének fontos eseményeit amibe részt vehetsz.
Felemelő érzés tudni, hogy van aki támogat és bízik benned. Mikor ismer nem csak úgy felszínesen hanem tényleg igazán ismer.
Annyira, hogy tudja kire gondolsz, mikor bámulsz a semmibe, és elmosolyodsz.

Az ilyen barátok mindig veled lesznek akkor is ha már senki más, és akkor is ha az élet messze sodor el titeket egymástól.

'A fölösleges miértek?'

Ha mosolyogva sétálsz az utcán az emberek furcsán néznek rád.
Ha az esőben táncolsz, akkor azt gondolják bolond vagy.
Ha egyedül ülsz egy padon azt gondolják emo-s vagy.
Pedig a valóság egészen más is lehet.
Mosolyogsz, mert jó kedved van.
És kész nincsenek miértek!
Táncolsz az esőben mert nem bírod kiverni a fejedből a kedvenc dalod. Nincsenek miértek!
Egyedül ülsz mert vársz valakivel, hogy akkor már ketten legyetek.
Nem lehetnek miértek!
Rengeteg miért lehetne de fölösleges mások tettének miértjein agyalnunk... úgysem élhetjük át, nem érezhetjük azt amit ő, talán hasonlót igen de ugyan azt nem. Akkor meg minek? Hagy mosolyogjon ok nélkül, had táncoljon az esőben ok nélkül, és ha ahhoz van kedve had üljön egy padon, ok nélkül is!