'Mert az út a mennyországba mérföldnyi felhős poklon vezet keresztül...'

Az előadás végén mikor kialszanak a fények akkor és csak akkor rá fogsz jönni hogy életed minden elfuserált pillanata után valami csodálatos dolog történt veled… Amit nem is tudtál volna élvezni hogy ha az előtte lévő hibáidból nem tanulsz. Szép lassan rájössz majd hogy valahogy belül mind egy kicsit defektesek vagyunk.. picit, nagyon, borzasztóan… Emlékszem a mosdó padlóján kuporogtam és sírtam hogy azt akkor nagyon elcsesztem de most vissza gondolva csak nevetek azon hogy miért volt az akkor, úgy… Mert igen tanultam belőle és igen boldogabb vagyok mint valaha… És lehet hogy ez is egy hiba lesz de talán eddigi életem legszebb tévedése…Majd felállok a reflektor megvilágítja majd a főszereplőt vagyis a Te életedben Téged az Ő életében meg Őt az Én életemben meg Engem és csak nevetünk, kacagunk, hahotázunk az egészen a nézők felállnak és tapsolnak és te ott fogsz állni a tökéletesen eljátszott komédiáddal az életnek nevezett színpadon.