'Mert az út a mennyországba mérföldnyi felhős poklon vezet keresztül...'

Az előadás végén mikor kialszanak a fények akkor és csak akkor rá fogsz jönni hogy életed minden elfuserált pillanata után valami csodálatos dolog történt veled… Amit nem is tudtál volna élvezni hogy ha az előtte lévő hibáidból nem tanulsz. Szép lassan rájössz majd hogy valahogy belül mind egy kicsit defektesek vagyunk.. picit, nagyon, borzasztóan… Emlékszem a mosdó padlóján kuporogtam és sírtam hogy azt akkor nagyon elcsesztem de most vissza gondolva csak nevetek azon hogy miért volt az akkor, úgy… Mert igen tanultam belőle és igen boldogabb vagyok mint valaha… És lehet hogy ez is egy hiba lesz de talán eddigi életem legszebb tévedése…Majd felállok a reflektor megvilágítja majd a főszereplőt vagyis a Te életedben Téged az Ő életében meg Őt az Én életemben meg Engem és csak nevetünk, kacagunk, hahotázunk az egészen a nézők felállnak és tapsolnak és te ott fogsz állni a tökéletesen eljátszott komédiáddal az életnek nevezett színpadon. 

"Felejtsd el a problémáid, ugrálni akarok!!!"

Furán működik az agy...Mikor nincs szüksége egy információ hiába tudja egy egész életen át akkor is csak elraktározza és eldugja valami mély zugba... és te bárhogy gondolkodsz nem jut eszedbe pedig ott van...Legyen ez matek példa, egy vers, vagy valaki kinézete és személyisége... Érdekes de úgy érzed valójában semmi de az ég világon semmi sem köt már hozzá...

"Láttam a madarakat szállni az égen... sajnos szemembe sütött a Nap..."

Vajon az álmainkat kergetjük, vagy futunk utánunk, esetleg csak várjuk őket? Talán nem kéne utánuk kapálózni vagy ugrálni. Lehet hogy ha épp csak annyit tennénk értük mint amit az adott helyzetből kihozhatunk elég lenne... Lehet hogy nem kéne telhetetlennek lennünk, nem kéne egyszerűen csak várnunk? A csodára, az esélyre, a változásra? Vagy ilyenek nincsenek is? Nem lehet hogyha csendben szemlélődünk eljön? Mindig hangosnak és gyorsnak, rohanónak és egyformának kell lennünk? Ugyan úgy kell panaszkodnunk mint a szomszédunk? Talán nem ismerjük, nem látjuk azokat az embereket akik nem panaszkodnak, akik nem rohannak hol a boltba hol az álmaik után és mégis a boltba is odaérnek és minden álmuk valóra válik...

'Én ott leszek neked mert te is ott leszel nekem...'

Akár hiszed akár nem, te vagy a legjobb barátnőm, mert ha kell hajnali egykor is megbeszélem veled a semmit, ha kell hazudok érted, ha kell kiállok érted... és ez kölcsönös mert nem akadályozzuk egymást az előrébb jutásban nem tartjuk vissza a másikat hanem támogatjuk segítjük egymást hogy szárnyalhassunk.

'Nehéz esernyőt tartani, a hideg esőben..."

Minden okkal történik... minden találkozásnak célja, oka van... Lesz amikor kihasználnak, lesz amikor átvernek, lesz amikor csalódni fogsz, és lesz amikor boldog leszel, amikor az a valaki kihozza belőled a legjobbat... aki majd az esőben is esernyőt tart neked...

'Itt maradok, és változtatni fogok!!!'

Nem egyáltalán nem,  hanem csak nehezen bízok meg bárkiben is, és igen részben ez Ő miatta van de nem csak miatta... szerintem az életet nem lehet úgy felfogni hogy akkor innentől kezdve soha senkiben nem bízok és nem beszélek senkivel és nem teremtek emberi kapcsolatokat... mikor kicsi voltál és elestél akkor újra felálltál és megpróbáltad megint ez ugyanolyan meg kell próbálni még egyszer és még egyszer és még ezerszer is... mert a végén valami jó fog kisülni belőle, reméljük...