'A brand new life, this tale is rude...'

"Take a step back. You're human. You are beautiful. You are so beautiful. & you can be anything. You can be everything. Dont hate because someone broke your heart. Or because your parents split. Or because your bestfriend betrayed you. Or because the kid down the street called you fat, ugly, stupid or worthless. Cry when you want too, let go when its time. Dont hang onto painful memories because your afraid to let go. Let go of things that are in the past. Forget things that aren't worth remembering. Stop taking life for granted. Live for something. Live for yourself. Fall in love. Fall out of love. Question things. Tell someone how you really feel. Sleep under the stars. Create. Imagine. Inspire. Meet new people. Make someones day. Follow your dreams. Live life to the fullest. And one day when your old, look back with no regrets."

'Padlón voltam, fulladoztam, de ez még épp időben jött... '

Véleményem szerint az hogy ki bölcs és ki nem, azt nem mi döntjük el, és nem is mások.. maga az élet választ.. Abban biztos vagyok hogy bölcsnek születni nem lehet, hosszú és nehézkes utat kellett bejárnia mindenkinek akire azt mondjuk hogy 'Ő igazán bölcs'... Szerintem egy bölcs nem osztogat tanácsokat. Csak mesél az életről, a világról, mindenről, úgy mesél, hogy mindenki megértse mit is akar üzenni.. A tanácsokat legtöbben azért nem fogadjuk meg, mert javasolva, adva van benne, egy irány és már dacból sem azt tesszük.. De a bölcs ember meséjében nincs sem tanács sem javaslat.. nyíltan biztosan nincs...

'Mondj el nekik, mindent amit most tudok. Kiáltsd a háztetőkről, írd a horizontra, ami volt, minden elmúlt. Mond el nekik hogy boldog voltam, és hogy a szívem összetört...'

Figyelj oda mikor eljön a szerelem... A szerelem csodás dolog... Kívánom hogy egyszer mindenkinek jusson belőle ha csak egy kicsi is.. Boldognak lenni Vele, hozzábújni, megcsókolni, megölelni, tudni hogy semmi rossz nem történhet ha vele vagy, néha ez az amire vágysz és amire szükséged van. De nem szabad elfelejteni hogy minden dolog véges, elválaszt az élet.. így is úgyis.. mert egyszer elmúlik a szerelem, valahogy mindennek vége van, nevezhetjük ezt pesszimizmusnak, de szimplán csak reális gondolkodásnak is. 

Mikor vége és annyira fáj hogy egyből rohannál vissza hogy megváltoztasd amit tettél, de már lehetetlen visszacsinálni mindazt ami jó volt, na akkor jössz rá, hogy  igen, ez volt az amire vigyázhattunk is volna amit őrizhettük volna, de nem tettük. márpedig sírni nyafogni összetörni, lehet könnyű de rohadtul nem segít semmin csak mélyebben vagy mint előtte.... és majd legközelebb, talán egy másik életben, majd nem rohansz el mellette mert tudod hogy ez egy csodás dolog és érdemes vigyázni rá, mert ilyen  ez a szerelem jön és megy...  

'Ő a jelképe az ellenállásnak..'

Van az az időszak az életünkben amikor nem érdekel minket a jövő.. A mának akarunk élni és most akarunk felhőtlenül boldogok lenni... Nem hagyjuk, hogy érdekeljen minket semmiféle korlát vagy szabály, sőt attól még izgalmasabb az egész és igazából valahogy egyáltalán nem érdekel a másik véleménye.. Mert egy boldog jövőhöz hozzá tartoznak a fiatalkori hibáink is.. Ezek építenek és formálnak minket olyanokká amilyenek vagyunk és amilyeneké válunk... 

'Úgy élünk, mint a rocksztárok.. Minden bárpulton táncolunk.. Ezek vagyunk mi.. Nem hiszem, hogy valaha is megváltozunk...'

Néha csak azt veszem észre hogy egyszerűen semmi sem érdekel... sem a család, sem az álmaim, még az élet sem... De ahogy telik az idő és várok még egy-két percet rájövök, hogy csak elegem van, hogy sok volt, hogy elfáradtam...

Valójában, legbelül az összes apróság érdekel... Szeretnék mindenre emlékezni, tudni hogy mik voltak azok a dolgok amik fájtak amik örömet okoztak, amik megváltoztattak... Szeretném tudni ki az, vagy éppen ki volt az, aki mindig mellettem állt, aki egy arckifejezésből tudta hogy gond van és szeretnék emlékezni az összes marhaságra, poénra, és mosolyra amik segítettek hogy tudjam, nem kell félnem semmitől és hogy azt leszámítva hogy egy aprócska ember vagyok, ebben a hatalmas világban és a dolgok nagyon gyorsan változnak körülöttem, milyen érzés boldog lenni.. Nem feladni... Küzdeni és ÉLNI!!

'Milyen azt érezni, hogy különbözöl tőlem?? Egyformák vagyunk!?!'

Mind fiatalok vagyunk és szabadok... és mindannyian különbözünk egymástól... De az is lehet hogy pont ugyanolyanok...egyformák vagyunk!?!? Csak elkerüli a figyelmünk, miközben arra koncentrálunk hogy egy picit se hasonlítsunk a másikra... 

'Te csak egy kis kölyök vagy, senki se ad neked szünetet...'

Az hogy mire van időnk,mi döntjük el, mondják a bölcsek. De mi van a külső nem várt tényezőkkel? Mikor valaki más kavar be? Olyankor nem sok mindent lehet tenni. 

Az érzés mikor 16-17 évesen a világ összes terhét a válladon érzed, felbecsülhetetlen. Úgy érzed nem tudsz mindenkinek megfelelni... A szüleidnek, a tanároknak, a barátaidnak, a szerelmednek és főleg önmagadnak nem. Ez az érzés a legtöbb fiatalt szeptember környékén kínozza. Mindenki úgy érzi kimarad valami királyságosból. Az időbeosztás szívás, a rengeteg elvárás szívás, hirtelen minden szívás. Igazából NEM! 
Mert egy bölcs azt mondta egyszer, hogy arra van időd amire szakítasz. Néha állj meg és élvezd a napsütést, a zuhogó esőt, a barátaid mosolyát, az igazi életet mert amíg az elvárások megmaradnak addig a jó dolgok sietve távoznak...

'Egyedül nézünk szembe a világgal...'

Mindenkinek meg van a maga története, hogy miért olyan amilyen...
Vannak olyanok akiknek hosszú és részletes, de vannak akiknek csak így alakult...