'Azt mondta a farkas csak egy kutyus, az ajtó meg duplán zárt, szóval minek aggódnál értem...'

Hallgatsz egy zenét, érted a szöveget, és szinte tökéletesen passzol az életedbe.. Jó hallgatni, talán naponta többször is. Az énekesek a szövegírók általában egy elég általános állítást ragadnak ki az életből, például a szerelem tud fájni és csak egy életünk van amit úgy kell megélnünk ahogy nekünk jó és nem ahogy mások elvárják, mégis ezeknek az embereknek van egy olyan képességük amit sokan irigyelnek, mégpedig hogy tudják hogyan lehet úgy tudatni az emberekkel az igazságot hogy élvezzék azt.. A zene képes rá hogy meggyógyítsa az összetört szívet, képes rá hogy erőt adjon a nehéz pillanatokhoz, képes összehozni az embereket és képes rá hogy távol tartsa a farkasokat..  Valahogy a jó zenék mindig jókor érnek el hozzánk.. 

'Magányos utamon sétálok (..) nem tudom merre visz, de otthon érzem magam rajta és egyedül járom..'

A változás nagyon nehéz ha arról van szó hogy emberként szeretnél megváltozni.. ha a gondolataidon akarsz módosítani, ha nem azt akarod megváltoztatni hogy milyen ruhákat hordasz vagy milyen színűre fested a körmöd.. nehéz hiszen akkor az eddigi, ezek szerint nem jól működő elveidet kell kidobnod a kukába és egy jobb korszak reményében merőben másokat kell előszedned... 
Ez egy olyan kihívás ami, szerintem minden ember életében egyszer biztosan előfordul, de nem mindenki elég bátor ahhoz, hogy az ismeretlen úton járjon.. 
 Hiszen az emberek többsége nem szeret változni és változtatni.. 

'Színek és ígéretek, hogyan legyünk bátrak..'

Egy nap végén, egy hét végén, egy év végén, mindig lehet összegzést csinálni.. mi volt jó az elmúlt időszakban, hol rontottam el, mit szeretnék jobban csinálni, mi az amit szeretnék elfelejteni vagy éppen amit sosem szeretnék elfelejteni.. Majd terveket gyártani a még előttünk álló időre.. Elgondolkodni azon hogy miket szeretnénk elérni, mi az ami nekünk ebben segíthet.. Annyi minden történt és annyi minden történhet.. Az életet nem lehet megtervezni és hiba nélkül leélni, kikerülni az összes akadályt és végig rohanni az egészen.. de az irányítás a kezünkben van..  

'Ha már az igazságot tiltják, megszegünk minden szabályt...'

Hihetetlen hogy ha vissza gondolok, rengeteg helyzetben jobb döntés lett volna mosolyogva elmenni, nem is foglalkozva a következményekkel.. Eddig ha olvastam olyat hogy élvezd ki az életet mert csak egy van belőle, nem nagyon érdekelt.. 
Ma már én is így gondolom, elpazaroljuk az egészet felesleges dolgokra, sírunk mikor nevethetnénk, szorongunk, sajnálkozunk az időnk nagy részében.. értem én, sőt el is fogadom, hogy meg kell alapoznunk a jövőnket és hogy majd lesz jobb is.. de mi van ha holnap elüt egy busz, vagy bármi más történik? Szeretnék úgy élni hogy minden napban van valami olyan, amire szívesen emlékszem majd vissza mikor megöregedtem, vagy ha szembe jön egy busz és lepereg minden ami jó volt..  Legyen az egy zene, egy ölelés, egy döntés hogy inkább mosolyogva sétálok el...

'A hazugság tűnik az igazságnak szóval... '

Mind defektesek vagyunk, romlottak... hibásak.. Az élet elmegy mellettünk és mi csak hibát hibára halmozunk... Életünk legszebb hibái azok voltak amikkel senki sem értett egyet, de mi mégis megtettük.. Amikor semmivel sem törődve egy kicsit éltünk.. Mikor ellógtunk egy napsütéses napot pedig dolgunk lett volna, egész nap filmeztünk vagy olvastunk pedig lett volna mit csinálni.. Az élet apró örömei az élet apró csodái is.. Mindannyian hibáztunk életünkben nem is egyszer, ezt bizton állíthatom.. De talán mindegyik hibát nevezhetnénk csodának is.. 

'Mindent komolyan gondoltam, amit elmondtam'

Érdekes, hogy az emberek elítélnek mert mondasz vagy teszel valami olyat ami nekik nem tetszik, mert nem úgy viselkedsz ahogy a kedvükre való.. Ilyenkor mérgesek, haragszanak, csalódottak és utálkoznak.. legyen ez egy tanár, egy barát, vagy csak egy idegen.. Valamiért mindenki életében van olyan személy aki rohadtul elvárja hogy úgy viselkedj ahogy neki tetszik.. mosolyogj, kiabálj, utálj másokat... De talán ez ellen nem is lehet tenni.. Mert lehet hogy mi is ilyenek vagyunk egy másik ember életében.. Talán mi is csak az elvárásainkkal, fenntartásainkkal fordulunk a másikhoz.. egymáshoz..  

'Nem érdekel, hogy mit gondolsz. Mindaddig, amíg rólam szól..'

Az emberek kötelességüknek érzik hogy ítélkezzenek feletted, még akkor is ha nem ismernek, és nem tudják hogy ki is vagy valójában.. Mindenki el akarja mondani a véleményét, mert úgy érzi hogy az a helyes, az ha jól megmondja a másiknak, hogy ő mit gondol és hogyan gondolja azt.. Csak a probléma ott kezdődik, hogy vannak emberek akiket cseppet sem érdekel a másik véleménye (ide sorolnám magamat is), de minek lehet nevezni az ilyen embereket? Makacsnak, szemtelennek, butának esetleg másnak? Vagy szabadnak, öntudatosnak, elvekkel rendelkezőnek?? Ez most akkor egy pozitív dolog vagy negatív? 
Sajnos ez egy negatív megítélésű dolog, nagyon egyszerű okból.. és  az az egoizmus.. mert hát ha már egyszer elmondja a véleményét, akkor mi az hogy te nem hallgatod meg, fogadod el azt sőt, értesz vele egyet? Mert sajnos az emberek csalódnak benned, ha nem úgy élsz ahogy ők az elvárják... 

'A brand new life, this tale is rude...'

"Take a step back. You're human. You are beautiful. You are so beautiful. & you can be anything. You can be everything. Dont hate because someone broke your heart. Or because your parents split. Or because your bestfriend betrayed you. Or because the kid down the street called you fat, ugly, stupid or worthless. Cry when you want too, let go when its time. Dont hang onto painful memories because your afraid to let go. Let go of things that are in the past. Forget things that aren't worth remembering. Stop taking life for granted. Live for something. Live for yourself. Fall in love. Fall out of love. Question things. Tell someone how you really feel. Sleep under the stars. Create. Imagine. Inspire. Meet new people. Make someones day. Follow your dreams. Live life to the fullest. And one day when your old, look back with no regrets."