'A hazugság tűnik az igazságnak szóval... '

Mind defektesek vagyunk, romlottak... hibásak.. Az élet elmegy mellettünk és mi csak hibát hibára halmozunk... Életünk legszebb hibái azok voltak amikkel senki sem értett egyet, de mi mégis megtettük.. Amikor semmivel sem törődve egy kicsit éltünk.. Mikor ellógtunk egy napsütéses napot pedig dolgunk lett volna, egész nap filmeztünk vagy olvastunk pedig lett volna mit csinálni.. Az élet apró örömei az élet apró csodái is.. Mindannyian hibáztunk életünkben nem is egyszer, ezt bizton állíthatom.. De talán mindegyik hibát nevezhetnénk csodának is.. 

'Mindent komolyan gondoltam, amit elmondtam'

Érdekes, hogy az emberek elítélnek mert mondasz vagy teszel valami olyat ami nekik nem tetszik, mert nem úgy viselkedsz ahogy a kedvükre való.. Ilyenkor mérgesek, haragszanak, csalódottak és utálkoznak.. legyen ez egy tanár, egy barát, vagy csak egy idegen.. Valamiért mindenki életében van olyan személy aki rohadtul elvárja hogy úgy viselkedj ahogy neki tetszik.. mosolyogj, kiabálj, utálj másokat... De talán ez ellen nem is lehet tenni.. Mert lehet hogy mi is ilyenek vagyunk egy másik ember életében.. Talán mi is csak az elvárásainkkal, fenntartásainkkal fordulunk a másikhoz.. egymáshoz..  

'Nem érdekel, hogy mit gondolsz. Mindaddig, amíg rólam szól..'

Az emberek kötelességüknek érzik hogy ítélkezzenek feletted, még akkor is ha nem ismernek, és nem tudják hogy ki is vagy valójában.. Mindenki el akarja mondani a véleményét, mert úgy érzi hogy az a helyes, az ha jól megmondja a másiknak, hogy ő mit gondol és hogyan gondolja azt.. Csak a probléma ott kezdődik, hogy vannak emberek akiket cseppet sem érdekel a másik véleménye (ide sorolnám magamat is), de minek lehet nevezni az ilyen embereket? Makacsnak, szemtelennek, butának esetleg másnak? Vagy szabadnak, öntudatosnak, elvekkel rendelkezőnek?? Ez most akkor egy pozitív dolog vagy negatív? 
Sajnos ez egy negatív megítélésű dolog, nagyon egyszerű okból.. és  az az egoizmus.. mert hát ha már egyszer elmondja a véleményét, akkor mi az hogy te nem hallgatod meg, fogadod el azt sőt, értesz vele egyet? Mert sajnos az emberek csalódnak benned, ha nem úgy élsz ahogy ők az elvárják... 

'A brand new life, this tale is rude...'

"Take a step back. You're human. You are beautiful. You are so beautiful. & you can be anything. You can be everything. Dont hate because someone broke your heart. Or because your parents split. Or because your bestfriend betrayed you. Or because the kid down the street called you fat, ugly, stupid or worthless. Cry when you want too, let go when its time. Dont hang onto painful memories because your afraid to let go. Let go of things that are in the past. Forget things that aren't worth remembering. Stop taking life for granted. Live for something. Live for yourself. Fall in love. Fall out of love. Question things. Tell someone how you really feel. Sleep under the stars. Create. Imagine. Inspire. Meet new people. Make someones day. Follow your dreams. Live life to the fullest. And one day when your old, look back with no regrets."

'Padlón voltam, fulladoztam, de ez még épp időben jött... '

Véleményem szerint az hogy ki bölcs és ki nem, azt nem mi döntjük el, és nem is mások.. maga az élet választ.. Abban biztos vagyok hogy bölcsnek születni nem lehet, hosszú és nehézkes utat kellett bejárnia mindenkinek akire azt mondjuk hogy 'Ő igazán bölcs'... Szerintem egy bölcs nem osztogat tanácsokat. Csak mesél az életről, a világról, mindenről, úgy mesél, hogy mindenki megértse mit is akar üzenni.. A tanácsokat legtöbben azért nem fogadjuk meg, mert javasolva, adva van benne, egy irány és már dacból sem azt tesszük.. De a bölcs ember meséjében nincs sem tanács sem javaslat.. nyíltan biztosan nincs...

'Mondj el nekik, mindent amit most tudok. Kiáltsd a háztetőkről, írd a horizontra, ami volt, minden elmúlt. Mond el nekik hogy boldog voltam, és hogy a szívem összetört...'

Figyelj oda mikor eljön a szerelem... A szerelem csodás dolog... Kívánom hogy egyszer mindenkinek jusson belőle ha csak egy kicsi is.. Boldognak lenni Vele, hozzábújni, megcsókolni, megölelni, tudni hogy semmi rossz nem történhet ha vele vagy, néha ez az amire vágysz és amire szükséged van. De nem szabad elfelejteni hogy minden dolog véges, elválaszt az élet.. így is úgyis.. mert egyszer elmúlik a szerelem, valahogy mindennek vége van, nevezhetjük ezt pesszimizmusnak, de szimplán csak reális gondolkodásnak is. 

Mikor vége és annyira fáj hogy egyből rohannál vissza hogy megváltoztasd amit tettél, de már lehetetlen visszacsinálni mindazt ami jó volt, na akkor jössz rá, hogy  igen, ez volt az amire vigyázhattunk is volna amit őrizhettük volna, de nem tettük. márpedig sírni nyafogni összetörni, lehet könnyű de rohadtul nem segít semmin csak mélyebben vagy mint előtte.... és majd legközelebb, talán egy másik életben, majd nem rohansz el mellette mert tudod hogy ez egy csodás dolog és érdemes vigyázni rá, mert ilyen  ez a szerelem jön és megy...  

'Ő a jelképe az ellenállásnak..'

Van az az időszak az életünkben amikor nem érdekel minket a jövő.. A mának akarunk élni és most akarunk felhőtlenül boldogok lenni... Nem hagyjuk, hogy érdekeljen minket semmiféle korlát vagy szabály, sőt attól még izgalmasabb az egész és igazából valahogy egyáltalán nem érdekel a másik véleménye.. Mert egy boldog jövőhöz hozzá tartoznak a fiatalkori hibáink is.. Ezek építenek és formálnak minket olyanokká amilyenek vagyunk és amilyeneké válunk... 

'Úgy élünk, mint a rocksztárok.. Minden bárpulton táncolunk.. Ezek vagyunk mi.. Nem hiszem, hogy valaha is megváltozunk...'

Néha csak azt veszem észre hogy egyszerűen semmi sem érdekel... sem a család, sem az álmaim, még az élet sem... De ahogy telik az idő és várok még egy-két percet rájövök, hogy csak elegem van, hogy sok volt, hogy elfáradtam...

Valójában, legbelül az összes apróság érdekel... Szeretnék mindenre emlékezni, tudni hogy mik voltak azok a dolgok amik fájtak amik örömet okoztak, amik megváltoztattak... Szeretném tudni ki az, vagy éppen ki volt az, aki mindig mellettem állt, aki egy arckifejezésből tudta hogy gond van és szeretnék emlékezni az összes marhaságra, poénra, és mosolyra amik segítettek hogy tudjam, nem kell félnem semmitől és hogy azt leszámítva hogy egy aprócska ember vagyok, ebben a hatalmas világban és a dolgok nagyon gyorsan változnak körülöttem, milyen érzés boldog lenni.. Nem feladni... Küzdeni és ÉLNI!!