
Én igen. Akartam már menekülni. Nem tettetni tovább hogy minden rendben. Ugrani...
De sosem tudtam feladni... A könnyek elapadtak, a zene abbamaradt, és csak mosolyogtam tovább... hol őszintén, hol hamisan. Mert az élet nem arról szól hogy mikor adod fel... hanem hogy mikor és hogyan kerülsz a megfelelő útra... a jó helyre, a jó időben, akkor mikor már nem sírsz, őszintén mosolyogsz és nem akarsz már többé ugrani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése