Néha érdemes elgondolkozni azon, hogy ki is a barátunk, de első sorban azon hogy mi is a barátság.. Feltétlen odaadás? Teljes bizalom? Őszinteség? Kitartás?
Elbizonytalanító.. hiszen vannak emberek akik csak a mi jó és király oldalunkat szeretik.. és mi van a rossz tulajdonságainkkal? Az már nem is igazi ha valaki nem ismer a rossz oldalunkról is, az velünk jár, az is mi vagyunk és ha valaki feltétlen odaadást tanúsít egy barátságban, teljes bizalommal fordul felénk, mindig őszinte és végig kitart mellettünk, az nem hogy elfogadja mindazt ami nem tökéletes bennünk de pont azért szeret amilyenek vagyunk és néha meg annak ellenére is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése