'Te...'

Ott villog a kis ablak, jelezvén hogy írtál. Nekem. Ilyenkor valami különleges érzés fog el, máshogy érzem magam. A mosoly levakarhatatlan, ha veled beszélek. De nem tudom, hogy ez mi. Az a zene szól amit te mutattál és azt a filmet nézem amit te ajánlottál.

Az emberek 95%-a könnyen, gyorsan és meglepően esik szerelembe, a többi 5% - hoz tartozó ember csak vár és igazából nem hisz az egész nyálas rózsaszín világban. Én mindig is a 'többi 5%-hoz' húztam. Mégis olyan más most minden.. Ha rá gondolok.. 

'Gondolatok... rólad.'

Hogy mit gondolok rólad? Hogy mit érzek mindezek után? Te csak, egyszerűen besétáltál, sőt betörtél az én nyugodt életembe. Kicsit megkavartad a szálakat. Reményt keltettél. Nem érdekelt, hogy a tetteidnek lesznek következményei. Végül bebizonyítottad, hogy nem vagy más csak egy öntelt alak, akire egyáltalán nem volt érdemes várnom. 

'Végeztem.'

És eljött az idő, mikor nem tudom azt mondani hogy felhőtlenül boldog vagyok, mikor nem tudom azt mondani hogy mélységesen megbántott vagyok, mikor egyszerűen csak vagyok. Nem befolyásol senki és semmi. Te már nem számítasz és amit teszel az sem érdekel. Eljött az idő mikor azt merem mondani, hogy tovább léptem, hogy végeztem. 

'Idegen.'

Érdekes, hogy milyen emberekből lesz idegen... 
Egy napsütötte délutánon még együtt sétáltunk...
Egy holdfényes este egymás mellett csodáltuk a csillagokat... 
Együtt nevetünk, sírtunk és reménykedtünk...
Most pedig elmész mellettem mint akit sosem ismertél... 
Már nem nézel a szemembe... 
Már nem pazarolod rám a szót... 
És csendben becsukod magad mögött az ajtót... 
Majd rám zárod... de kettőre hogy biztosra menj... 

'Emberi ostobaság.'

Néha meglepődöm az emberi ostobaságon. Hogy miért? Mert folyton a múltban élnek, vagy egyszerűen nem értékelik azt amijük van. Nem elég nekik, hogy ott van mellettük valaki aki mellett boldogok lehetnek. Tudja hogy azt a valakit szereti és érzi hogy viszont szeretik őt. Nem az ember többre és többre vágyik... mindig. Az emberek általánosságban szeretnek eltöprengeni olyan szavak segítségével mint a 'Bárcsak...', 'Mi lett volna ha...' 'Ha akkor...', de ezeknek semmi értelmük. Szeretné ha a múltban történt hibák, amik alapjaiban véve változtatták meg az életét, egyszerűen eltűnnének. Ha olyan életet élhetnének mint a mesékben, de abba nem gondolnak bele, hogy az csak a képzelet szüleménye hogy ott minden előre meg van írva. Az életben nincs. Nekünk kell megírnunk a saját történetünk és minden úgy tökéletes ahogy van. Pont ott vagy ahol lenned kell és pontosan olyan emberek vesznek körül amilyenekre az adott helyzetben szükséged van.

'Egy kis plusz.'

Reggelente, mikor felébredek elképzelem mi történhet velem aznap.
És este mikor lefekszem átgondolom mi történt velem aznap. 
Minden nap több történik velem a vártnál. Egy plusz mosoly, egy perccel tovább tartó ölelés, egy kedves szó, egy rég nem látott ismerős felbukkanása. 
Minden egyes nap többet kaptam annál mint amire valaha is számítottam.