'Emberi ostobaság.'

Néha meglepődöm az emberi ostobaságon. Hogy miért? Mert folyton a múltban élnek, vagy egyszerűen nem értékelik azt amijük van. Nem elég nekik, hogy ott van mellettük valaki aki mellett boldogok lehetnek. Tudja hogy azt a valakit szereti és érzi hogy viszont szeretik őt. Nem az ember többre és többre vágyik... mindig. Az emberek általánosságban szeretnek eltöprengeni olyan szavak segítségével mint a 'Bárcsak...', 'Mi lett volna ha...' 'Ha akkor...', de ezeknek semmi értelmük. Szeretné ha a múltban történt hibák, amik alapjaiban véve változtatták meg az életét, egyszerűen eltűnnének. Ha olyan életet élhetnének mint a mesékben, de abba nem gondolnak bele, hogy az csak a képzelet szüleménye hogy ott minden előre meg van írva. Az életben nincs. Nekünk kell megírnunk a saját történetünk és minden úgy tökéletes ahogy van. Pont ott vagy ahol lenned kell és pontosan olyan emberek vesznek körül amilyenekre az adott helyzetben szükséged van.