'Ugrani...'

Menekültél már? Ültél már a szobádban és csak azért üvöltetted a zenét, hogy ne hallják hogy sírsz? Érezted már hogy semmi sincs rendben? Hogy valami nagyon rossz helyen vagy, nagyon rossz időben?
Én igen. Akartam már menekülni. Nem tettetni tovább hogy minden rendben. Ugrani...
De sosem tudtam feladni... A könnyek elapadtak, a zene abbamaradt, és csak mosolyogtam tovább... hol őszintén, hol hamisan. Mert az élet nem arról szól hogy mikor adod fel... hanem hogy mikor és hogyan kerülsz a megfelelő útra... a jó helyre, a jó időben, akkor mikor már nem sírsz, őszintén mosolyogsz és nem akarsz már többé ugrani...

'Szülinap...'

Eltelik egy év... Sok minden változott, de te úgy érzed hogy szinte semmi... bár a hajad hosszabb lett és a suli is nehezebb de te ugyanaz vagy mint eddig. Pedig nem.. változtál, szebb lettél, tapasztaltabb és bölcsebb mint egy éve... Talán ahogyan öregszel és elrepülnek feletted az évek, észre sem veszed de tanulsz, egyfolytában és most nem a matek óráról beszélek... Tanulsz a 'tanulj az életről' című könyvből, nem is keveset... padlóra kerülsz és megtanulsz felállni, részegen érkezel haza és megtanulod eltitkolni, hiszel, bízol és szeretsz utána csalódsz és mégis megint hiszel bízol és szeretsz... Megtanulsz hazudni másoknak, azután hazudni magadnak is. Megtanulsz hamisan mosolyogni, ha fáj, majd igazából mosolyogni ha fáj... De mikor 60-70-80 évesen elmeséled hogy milyen volt 16-17-18 évesnek lenni, a gyermekeidnek, unokáidnak... rájössz hogy a legtöbbet akkor tanultad, mikor még nem is tudtál róla... mikor még nem tudtad, hogy létezik az a bizonyos könyv...