'Felnövünk...'

Visszagondolva az elmúlt évekre... akkor még mint egy kislány gondolkodtam.. lehet, hogy pár év múlva ugyanezt fogom gondolni... vagy már holnap... attól függetlenül, hogy nem tudok elmenni úgy egy pocsolya mellett, hogy bele ne ugorjak, azt leszámítva hogy minden irtó cuki dolog láttán visongani kezdek, és nem bírom ki hogy ne ugráljak mint egy őrült a kedvenc zenémre...
Úgy gondolom szépen, lassan - nagyon lassan - felnövünk...
Mert változunk, talán ez a lényeg, hogy tudjunk változni, szeretni, hinni, reménykedni és elfogadni....

'Apró csodák...'

Mosoly... az a bizonyos félmosoly, a vidám mosoly, a 32 fogat villantó mosoly, a jól ismert kamu mosoly, az őszinte mosoly, a félős mosoly, a szerény mosoly, a bizakodó mosoly, a csalódott mosoly, a 'na nesze' mosoly, a szívdöglesztő mosoly...
Mindig lehet mosolyogni... és minden mosoly gyönyörű... és mindegyik magában hordoz egy apró csodát..

'Busz...'

Felszálltam a buszra. Az övére... Nem volt bérletem... Csak egy sima jegyet váltottam... Ott és akkor nem féltem... Nem féltem a következményektől, nem féltem hogy le kell majd szállnom... Mert ott ültem mellette, láttam mosolyogni... éreztem a testéből áradó melegséget... láttam hogy jól van...

Aztán eljött a pillanat, a végállomáson... a busz már nem vitt tovább... Nem volt lehetőség venni egy bérletet, tovább már nem volt lyukasztható a jegy... De nem féltem... Egy csodás utazásom volt, mellette.. néhol esett az eső, de utána jött a szivárvány, volt hogy együtt néztük a napfelkeltét és a napnyugtát is... Eddig életem legmeghatározóbb és legeslegszebb utazása volt... még ha le is kellett szállnom a buszról... Integetett és mosolygott és elhaladt előttem egy része az életemnek... a legjobbnak hitt része... 

'Jó lenne felejteni...'

Csak állsz, és érzed, hogy hiba volt...
Nem tudod mekkora, de nem is érdekel igazán...
Látod magad körül az embereket, látod amint hozzád beszélnek, bár te úgy érzed a szavak elrepülnek melletted...
Egyik pillanatban még helyesled a tetteidet, a másikban már nem...
Csak szeretnél mindent elfelejteni...

'Ha bármi számít, minden számít...'

És minden megváltozik, egy perc leforgása alatt. Ismét reménykedsz. Megint hiszel és bízol. Úgy érzed minden rendben, úgy gondolod ha bármi számít, minden számít...
A naplemente ismét gyönyörű. Az élet újra szép. Érzed, tudod, hogy a helyére rakódott egy részed. Biztos vagy benne, hogy ennek így kell lennie... 

'I hate him!!!'

Vannak, akik úgy tanulják a verseket, hogy sokszor elismétlik magukban. Újra és újra, mint egy mantrát. Reménykedem benne, hogy ha én is sokszor ismételgetem magamban, hogy utállak, talán el is hiszem.
UTÁLLAK!! UTÁLLAK!! UTÁLOM ŐT!!!
Csak idézni tudok: 'Úgy érzem tudnod kell, hogy teher vagy a vállamon. És utálom, hogy rosszul érzem magam miatta...'


Maybe, I believe it, I hate you. I am sure I hate you.
Again, again and again.. I hate you! I hate you! I hate you! If I told you it a thousand times, maybe I  think it is.
I HATE YOU!! I HATE YOU! I HATE HIM!!!
I can only quote: 'I think you need to know, You're weighing on my shoulders. And I'm sick of feeling down...'

'Közhelyek...'

Mikor megkérdezik, hogy mitől félsz a legjobban!? A legtöbb válasz, az hogy a magánytól, a csalódástól, a múlandóságtól vagy a haláltól. Általában egy állapotot választunk ki. 
Én úgy vélekedem, hogy aminek meg kell történnie az megtörténik, ahol eltörtél ott leszel erős, semmi sem tart örökké és a halál nem is olyan rémisztő. 
Ezek csupán közhelyek mégis temérdek helyzetben fel lehet őket használni. 
Egyedül érzed magad? - Nem tart örökké. 
Csalódtál valakiben? - Ennek így kellett történnie. 
Elment? - Jönni fog helyette más. 
Szereted? - Talán sosem múlik el, talán sosem felejted, talán őt már nem pótolhatja senki és semmi. De lesz ennél jobb!  

'Mind...'

Do you love him? - This is just psychological question. 
No name. No place. No time. 
Still got your mind... 

'Kezd el írni az újat!!'

Néha jól esik vissza olvasgatni a régi feljegyzéseket, a régi füzetlapokat, régi napló bejegyzéseket... 
De mégis olyan fura, hiszem sosem élheted át még egyszer, nem fogod magad újra úgy érezni mint akkor... 
Olyan jól esik emlékezni, jól esik ha valami nagyon régen történt dolog, érzés, gondolat elborítja az elméd... 
Amíg életed előző fejezeteit nézegeted  újra és újra, ennyit mondasz:  "csak utoljára"

Addig nem tudod elkezdeni az újat írni, amíg a régit olvasod. 

'Egy kiesett nap...'

Képzeld el, hogy egy nap kiesik az életedből. Egy napot elfelejthetsz pontosan úgy, mintha meg sem történt volna. Mennyi, de mennyi minden változna meg. A hangulatod, a kapcsolataid, az egész életed. Most állj meg egy percre, te aki ezt olvasod. Lélekben állj meg csak egy pillanatra! Gondold végig mennyi mindent veszítenél ha ez a nap meg se történne: azokat a mosolyokat amiket a barátaidtól kaptál, azt az élményt hogy reggel óta egy dalszöveg jár a fejedben és estére hosszas keresés után megtalálod, egy matek órát ami nem is tűnik veszteségnek, de valakinek akinek feldobtad a napját az értetlenkedéseddel igenis sokat jelent, a mai mosolyod amit ma te adtál másoknak, mind fontosak, értékesek. Csak gondolj bele napjaid hosszú láncába, szakadj ki a hétköznapi gondolkodásodból! Értékeld ami most történik veled, mert ez egyszeri, megismételhetetlen és soha el nem múló, soha vissza nem váltható! 

'És még sorolhatnám...'

Rálépek a frissen esett hóra... A szívem teljesen megnyugszik.Úgy érzem még a legelképesztőbb dolgok is valóra válhatnak. A fehér hó, mint a tisztaság szimbóluma, elvarázsolja a lelkemet. Teljesen olyan, mintha újrakezdhetnék valamit, mintha kaptam volna egy második esélyt... Olyan mintha Isten mosolyogva köszöntene fentről. Mintha csinálna egy külön napot azért, hogy nekem jó legyen... Hihetetlen, csodálatos, varázslatos, elbűvölő, magával ragadó, tökéletes... és még sorolhatnám! 

'Hiszek a tündérekben! - I believe in fairies!'

Én is olyat akarok, mint Wendy. Igen, Wendy a Pán Péterből. Szeretném, ha az elveszett fiúk vezére álmomban eljönne értem... Szeretném, ha elrepítene Sohaországba... Szeretném, ha megtanítana küzdeni a kalózok ellen... Szeretném, ha úgy táncolna velem, mint Péter Wendyvel... Szeretném, ha titokban figyelne és mikor rajtakapom, szégyellősen elfordítaná a fejét... Szeretném, ha úgy repülne a boldogságtól, mikor megcsókolom... Ha van egy tündérmese amiben hiszek... akkor ez az!!

I also want something like Wendy. Yes, Wendy from Peter Pan. I want the leader of the Lost Boys to come see me in my dreams ... I want you to fly with me, Neverland ... I want you to teach me to fight against the pirates ... I want you to dance with me, as Peter with Wendy ... I want you to secretly watching me and when I get it, shyly turned her head ... I want to be flying with happiness when I kiss ... If what I believe is a fairy tale ... this is it!