"Láttam a madarakat szállni az égen... sajnos szemembe sütött a Nap..."

Vajon az álmainkat kergetjük, vagy futunk utánunk, esetleg csak várjuk őket? Talán nem kéne utánuk kapálózni vagy ugrálni. Lehet hogy ha épp csak annyit tennénk értük mint amit az adott helyzetből kihozhatunk elég lenne... Lehet hogy nem kéne telhetetlennek lennünk, nem kéne egyszerűen csak várnunk? A csodára, az esélyre, a változásra? Vagy ilyenek nincsenek is? Nem lehet hogyha csendben szemlélődünk eljön? Mindig hangosnak és gyorsnak, rohanónak és egyformának kell lennünk? Ugyan úgy kell panaszkodnunk mint a szomszédunk? Talán nem ismerjük, nem látjuk azokat az embereket akik nem panaszkodnak, akik nem rohannak hol a boltba hol az álmaik után és mégis a boltba is odaérnek és minden álmuk valóra válik...