'Don't worry be happy...'

El kell buknunk mielőtt sikerünk lesz? Csalódnunk kell mielőtt bízunk? Fájnia kell és csak utána leszünk rendben? Sírnunk kell mielőtt mosolyognánk? Végig kell szenvednünk az esőt hogy lássuk a szivárványt? A válasz egyszerű és érthető: FOGALMAM SINCS!!!
Én elbuktam mielőtt sikerem lett volna és csalódtam mielőtt bízni tudtam volna. Nekem fájt és csak utána lettem rendben. Én sírtam mielőtt mosolyogtam volna. Én végig szenvedtem az esőt mielőtt láttam volna a szivárványt… Utólag tudom élveznem kellett volna, az összes lépést az úton… Mindent azt is ami pocsék volt…  Mert most már tudom, hogy vezet út a boldogsághoz és az első lépés az hogy mindent élvezni kell... 

'Remény-vonat...'

Állsz a vonat állomáson és vársz.. hogy mire? A menetrend szerint érkező vonatodra... nem is gondolkozol el azon, egy pillanatra sem jut eszedbe hogy ha nincs ott a vonat akkor fogod magad és elmész... nem, nem

Te vársz... mind várunk mert jönnie kell a vonatnak... hiába nem látod és nem érzed a vonat jönni fog és te vársz... miért? csak azért mert ha most kilátástalan is a helyzeted a jó jönni fog, mert rajta van a menetrenden... érkeznek az álmaid a céljaid a jó...

'Tanulságos mese fog születni...'

Ott voltunk mind a ketten és én elhittem a legarcátlanabb hazugságot is mert mesés volt, ahogy mondtad... 
Így hetek távlatából is meg tudom találni azt a pillanatot amikor felébredtem a mesés álomból, és rájöttem hogy te nem a jó fiú vagy a meséből hanem a rossz fiú, a gonosz...
Eltelik majd pár év és mese fog születni abból hogy ismertelek, és mindenki tanulni fog a mesémből...

'A nagykönyv is tévedhet...'

A  nagykönyvben úgy van írva, hogy a "vége" jó... hogy a végén mindannyian örömünkben ugrálva tapsolva sikoltozva együtt vagyunk boldogok... de most mindenki szomorú... csalódtak a végkifejletben... senki sem boldog és senki sem örül együtt... véleményem szerint két lehetőség van, vagy a nagykönyv téved vagy ennek nem itt van a vége...  

amit nem kértem...

Életem során kaptam mindenből, még abból is amit nem kértem, főleg abból és az életet nem érdekelte a véleményem... pedig sírtam, panaszkodtam, jajgattam... mert az élet osztja a pofonjait és neked ki kell bírnod...

'Csak... '

Én nem akarlak bántani, nem akarom azt tenni amit te tettél velem... én csak egy jegyet szeretnék az első sorba, tudod a páholyos részbe hogy végignézhessem ahogyan az élet majd bosszút áll rajtad, duplán... triplán..