Én úgy vagyok, hogy felnőttünk.. Én személy szerint egy picit
nagyobb felhajtásra számítottam, tűzijáték esetleg néhány lufi..
Hát majdnem ez lett, csak tűzijáték helyett számlák és lufi
helyett továbbra is hegyekben áll a tennivaló.
De ugyan, az élet ilyen, megoldunk egy problémát és helyébe
lép másik kettő, ami nehezebben orvosolható, ugyanakkor nem lehetetlen, ezért
ott van nekünk a remény. Picit úgy érzem magam, hogy a múltra vágyom és már a
jövőben élek és kihagyom saját magamat a jelenből.. Ez a mostani énem számára
igazságtalan.. Meg kell néha állni és venni egy mély levegőt és örülni egy
kicsit a mostnak és a legapróbb dolgoknak is.
-József Attila-
