Visszagondolva az elmúlt évekre... akkor még mint egy kislány gondolkodtam.. lehet, hogy pár év múlva ugyanezt fogom gondolni... vagy már holnap... attól függetlenül, hogy nem tudok elmenni úgy egy pocsolya mellett, hogy bele ne ugorjak, azt leszámítva hogy minden irtó cuki dolog láttán visongani kezdek, és nem bírom ki hogy ne ugráljak mint egy őrült a kedvenc zenémre...Úgy gondolom szépen, lassan - nagyon lassan - felnövünk...
Mert változunk, talán ez a lényeg, hogy tudjunk változni, szeretni, hinni, reménykedni és elfogadni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése