'Esős vonatút.'

Imádok vonaton utazni, gyönyörködni az elsuhanó táj szépségében. S mikkor észreveszek a fák között megbúvó régen elhagyott romos kis házat, elgondolkozom, hogy vajon ki hagyta ott? És miért? Visszajön még? Ahogy az a milliónyi esőcsepp földet ér és mintha minden cseppnél az ébredező természet eleinte küzdene, mint egy lázadó tini, de végül megadja magát és elfogadja. Ezeket a sorokat is vonaton ülve írom s mikor felpillantok a természet ragyog és egy szivárvány szeli át a borús eget, egyből eszembe jut az az idézet amit én is gyakran ismételgetek magamban. 'Ahhoz, hogy lásd a szivárványt, el kell viselned az esőt!'
Pont így érzem magam én is mint egy lázadó tini aki most épp az esőben áll esernyő nélkül, de tudja, hogy várja egy szebb nap, amikor csak a szivárvány létezik. 

legyen mosolygós napod