'Szerelem!!!'

A szerelem előbb vagy utóbb megtalál minket, mindenkit. Olyan, mintha az élet erdejében ő lenne az árnyék amitől mindig megijedünk
olyan mintha futna utánunk, el akarna érni, de mi meggátoljuk ebben, gyorsan irányt változtatunk és elmenekülünk.
Olykor utolér és pillangókat varázsol a gyomrunkba, a lényünket megtölti érzelemmel, és kitart mellettünk a végső remény elvesztéséig.
Olykor megelégeli a hiába való futkosást utánunk, és egy 'később még visszatérek.' mondattal otthagy és valaki más után kezd el futni.
Olykor elege lesz és begyorsít, felborít, és az életed megváltozik mert a szerelem fellökött.
Olykor csak csendesen, hogy senki se tudja meg, elmegy melletted, és épp csak egy pillanatot add neked, és továbbáll.