'Te csak egy kis kölyök vagy, senki se ad neked szünetet...'

Az hogy mire van időnk,mi döntjük el, mondják a bölcsek. De mi van a külső nem várt tényezőkkel? Mikor valaki más kavar be? Olyankor nem sok mindent lehet tenni. 

Az érzés mikor 16-17 évesen a világ összes terhét a válladon érzed, felbecsülhetetlen. Úgy érzed nem tudsz mindenkinek megfelelni... A szüleidnek, a tanároknak, a barátaidnak, a szerelmednek és főleg önmagadnak nem. Ez az érzés a legtöbb fiatalt szeptember környékén kínozza. Mindenki úgy érzi kimarad valami királyságosból. Az időbeosztás szívás, a rengeteg elvárás szívás, hirtelen minden szívás. Igazából NEM! 
Mert egy bölcs azt mondta egyszer, hogy arra van időd amire szakítasz. Néha állj meg és élvezd a napsütést, a zuhogó esőt, a barátaid mosolyát, az igazi életet mert amíg az elvárások megmaradnak addig a jó dolgok sietve távoznak...