Minden reggel, amikor a buszra várok furcsa érzések fognak el. Abban már biztos vagyok, hogy a buszsofőr bolondnak hisz, mert tétovázom, hogy felszálljak-e. Ő nem tudja mi zajlik le a fejemben. Arra gondolok, hogy nem szállok fel, nem oda megyek ahová eredetileg terveztem, nem azt teszem amit elvárnak tőlem. Hanem felszállok egy másik buszra, egy olyanra ami nem tudom hova megy. Elmennék, elmennék messzire mindentől és mindenkitől. Várom, hogy az ajtó becsukódjon az orrom előtt és várom, hogy a sofőr azt higgye bolond ez a lány, amiért nem szállt fel. Várom, hogy ő és a gondolatai eltűnjenek, és én egy másik világba csöppenhessek. Ez nem történik meg. Felszállok a megszokott buszra, úgy mint mindig, elgondolkodva. Leülök oda ahová mindig is. A busz elindul és én a szokásos világban élek tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése