Nyomasztó érzés tudni, hogy én többet érzek irántad mint te irántam. Tudni, hogy jobban szeretlek mint te engem. Tudni, hogy a végén nekem fog jobban fájni. Jobban fog fájni, mint most. De mikor meghallom a rádióban azt a számot, amiről azt hittem, hogy rólunk szól, melyről azt gondoltam igaz lehet. Benne van minden amit érzek, és ismét könny szökik a szemembe, mert semmi sem tarthat örökké, és szépen lassan, magányomban rájövök te sem olyan különleges, mint hittem. Úgy érzem, talán jobb lenne ha elengedném a dolgot. A dolgot amit sosem mondhatunk a magunkénak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése